Az Upanisadok az indiai bölcselet legmélyebb és legidőtállóbb szövegei közé tartoznak. A Védák záró részeként (Védānta) születtek, és nem rituálékról vagy külső vallásgyakorlatról szólnak, hanem a belső felismerésről: arról, hogy kik vagyunk valójában.

Nevük jelentése szó szerint: „leülni közel” – utalva arra az intim helyzetre, amikor a tanítvány csendben hallgatja a mester szavait. Az Upaniṣadok tanítása nem dogma, hanem közvetlen tapasztalásra hívás.

Központi üzenetük

Az Upanisadok alapfelismerése egyszerű, mégis radikális:

Ātman = Brahman

Vagyis az egyéni lélek és a mindenség végső valósága egy és ugyanaz.

Ez a felismerés nem hit kérdése, hanem belső ébredés eredménye.

Miről tanítanak?

Az upanidasok a tudat természetéről, az én illúziójáról, a csend és a belső figyelem erejéről, a szenvedés okáról és feloldásáról, és a megszabadulásról (mokṣa) tanítanak.

Gyakran paradoxonokkal, költői képekkel és rövid dialógusokkal tanítanak, nem magyaráznak túl, hanem rámutatnak.

Fontosabb Upanisadok

A legismertebbek közé tartoznak az Īśa, Kena, Kaṭha, Praśna, Muṇḍaka, Māṇḍūkya, Taittirīya és a Chāndogya Upaniṣad. Ezek együtt adják az indiai filozófia alapját, különösen az advaita (nem-kettős) szemléletben.

Miért aktuálisak ma is?

Az Upaniṣadok nem valláshoz kötnek, hanem önmagunkhoz.

Azt kérdezik: Ki az, aki tapasztal? Ki az, aki figyel?

Ezért a modern meditációs utak, a jóga és a tudatkutatás is gyakran visszanyúl hozzájuk.

Az Upanisadok üzenete röviden

Nem kell mássá válnod, csak felismerned azt, ami mindig is voltál.

Különböző Upanisadok, mélyebb elemzésekkel az alábbi linkekre kattintva megtekinthetőek:

Mundaka Upanisad –  1. rész

OM