Két kultúra – egy isteni cél
Mind a kereszténység, mind a védikus hagyomány beszél egy különleges tudatállapotról:
• a keresztény misztika Krisztus-tudatnak,
• a vaisnava filozófia Krisna-tudatnak nevezi.
Más szavakat, történeteket és szimbólumokat használnak – de a cél ugyanaz:
a lélek felszabadulása és belépése Isten örök birodalmába.
A Krisna és Krisztus (Jézus) fogalma közötti kapcsolat, miszerint mindketten a Legfelsőbb Isteni Személyt képviselik, a különböző vallási hagyományok és a modern interspirituális (vallásközi) párbeszéd egyik központi, ám összetett kérdése.
1. Krisztus-tudat: az isteni jelenlét átélése
A keresztény misztika szerint Krisztus nemcsak történelmi személy, hanem az isteni fény és szeretet tudatállapota, amely minden emberben felébredhet.
A Krisztus-tudat jellemzői:
• belső újjászületés
• az ego meghaladása („nem én élek már, hanem Krisztus él bennem”)
• megbocsátás, irgalom, szeretet
• a lélek felemelkedése a világ szenvedései fölé
• Isten országának megtapasztalása itt és most
Krisztus-tudat = felébredni arra, hogy Isten országa bennünk van.
2. Krisna-tudat: a lélek örök természetének felismerése
A Krisna-tudat a Bhagavad-gītā tanításain alapul: a lélek örök, a test csupán ruha, amelyet újra és újra levetünk.
A Krisna-tudat jellemzői:
• megszabadulás a születés-halál körforgásától (saṁsāra)
• a karma kötelékeinek megtisztítása
• odaadó szeretet Isten felé (bhakti)
• az anyagi vágyak elengedése
• a lélek eredeti, boldog természetének felismerése
Krisna-tudat = visszatérés Isten örök birodalmába (Vaikuntha / Goloka).
3. Mély párhuzamok a két tudatállapot között
A Krisna és Krisztus-tudat közötti főbb párhuzamok:
1. Azonos végső cél: Isten-szeretet és Egység
Mindkét út végső célja az anyagi illúziókon és az ego korlátain való túllépés, és a Legfelsőbb Valóság, Isten (vagy Brahman) felébredése, a Vele való egység felismerése, és az Istennel való szeretetkapcsolat kialakítása.
2. Az „Önvaló-megvalósítás” állapota (Self-realization)
Mindkét fogalom egy olyan tudatállapotot jelöl, amelyben az egyén felismeri valódi, isteni természetét, és túllép a korlátozott, anyagi énjén. Ezt az állapotot a hinduizmusban szamádhinak vagy önvaló-megvalósításnak (self-realization) is nevezik, ami lényegében megegyezik a Krisztus-tudattal.
3. Egyetemes, nem kizárólagos tudatosság
A „Krisztus-tudat” a modern spirituális értelmezésekben és egyes gnosztikus hagyományokban nem kizárólag Jézus Krisztus személyéhez kötődik. Azt a mindent átható isteni tudatosságot jelenti, amely az egész univerzumban jelen van, és amelyet minden megvilágosodott lény (avatárok, bódhiszattvák, mesterek), beleértve magát Krisnát és Buddhát is, megtestesített. Ugyanígy a Krisna-tudat is egy mindent magába foglaló (inkluzív) tudatosság.
4. Az isteni kegyelem és a belső átalakulás hangsúlyozása
Mindkét hagyomány hangsúlyozza a belső átalakulás fontosságát a külső szabályok merev betartása helyett.
A Bhagavad Gíta (Krisna tanítása) a tudat elmélyítését és az elme uralását kéri, míg Jézus a Hegyi beszédben a szív belső tisztaságát emeli ki.
A Krisztus/Krisna-tudatosság az, hogy tudatod egyesül Krisztussal/Krisnával, azaz a Legfelsőbb Isteni Személlyel, hogy az Ő csatornájaként működj és az Ő eszközévé válj.
Ego meghaladása
• Krisztus: „tagadd meg magadat”
• Krisna: az egót (ahamkāra) át kell alakítani tiszta tudattá
Lelki újjászületés
• Krisztus: „újonnan kell születnetek”
• Krisna: a valódi születés a lélek felismerése
Felszabadulás a körforgásból
• Krisztus: megszabadulás a világtól és annak ismétlődő szenvedéseitől
• Krisna: kilépni a saṁsāra-ból
Istennel való egység / közelség
• Krisztus: „én és az Atya egy vagyunk”
• Krisna: a lélek Isten örök része
A szeretet mint legfőbb út
• Krisztus: feltétel nélküli szeretet
• Krisna: bhakti – tiszta isteni szeretet
4. Két út – egy cél
Krisztus-tudat és Krisna-tudat külön nyelven szól, de az üzenet ugyanaz:
• tisztítsd meg a szíved,
• fordulj Isten felé,
• haladd meg az egót,
• fedezd fel az örök lelket,
• és szabadulj fel a szenvedés és újjászületés körforgásából.
A vallások közötti párbeszédben azonban a hangsúly gyakran azon van, hogy mindkét személy ugyanazon egyetemes, Legfelsőbb Valóság tökéletes megnyilvánulása, amely különböző időben és helyen jelent meg, hogy a helyi kultúrának megfelelő tanításokat adja át. A lényeg az Isteni Személy iránti odaadás (bhakti vagy hit), amely mindkét úton elvezet a Legfelsőbbhöz.
A lényeg valóban ugyanaz: mindkét fogalom az univerzális, feltétel nélküli szeretet, az egységtudat és az Isteni Akarattal való teljes összeolvadás legmagasabb rendű spirituális állapotát írja le. A cél az ego feloldása és a tiszta, isteni tudatosság felébresztése, függetlenül attól, hogy melyik nevet vagy kulturális keretet használjuk hozzá.
Mindkettő végső célja:
belépni Isten örök birodalmába – a béke, szeretet és fény terébe.
A spirituális ösvények sokfélék, de a szív célja egy:
visszatérni ahhoz, akihez mindig is tartoztunk.
Krisztus-tudat vagy Krisna-tudat – mindkettő arra hív, hogy a lélek újra felismerje örök isteni természetét.
Áldás, békesség!
0 hozzászólás