2Móz 3:15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj a Izrael fiaihoz: (Az Úr), a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istenee, Izsáknak Istenee és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.

Az Atya felszólít, hogyan szólítsuk őt és úgy tűnik, hogy elég komolyan gondolta.

Számomra ez minden emberi tradíciót és hagyományt felülír. Azt sem árt észben tartani, hogy akik ezért a hagyományért leginkább felelősek, egyáltalán nem tévedhetetlenek, sőt ha már csak a Messiásról való vélekedésüket vesszük alapul is minimum nagyon elgondolkodtató, hogy mindenben követnünk kellene-e őket.

Véleményem szerint nekünk az egyetlen dolog amit követni kellene,
az nem más, mint az Atya szava és útmutatása a Ruach Ha’Qodesh (Szent Szellem) által.

Még mielőtt alaposabban belevetnénk magunkat a névvel kapcsolatos témába, szeretnék jelezni egy-két dolgot.

Az, hogy miért használom a neveket és egyes kifejezéseket héber nyelven, az nem egy “bibliai romantika” ahogy egyesek nevezik. És ez részemről nem a kereszténység judealizálása, mivel kereszténynek nem tartom magam (legalábbis abban az értelemben, amit ma jelent a kereszténység úgy jó ezerhétszáz éve), és egyik valláshoz sem tartozok, Messiás tagadó vallásokhoz pedig végképp nem.

Sokkal inkább azért, amilyen jelentéssel bírnak az eredeti héber nevek a mindenféle fordításokhoz képest. Ezt később látni fogjuk.

Maradjunk annyiban, hogy a tiszteletem jeléül, és főleg az írásokban található ide vonatkozó verseknek, utasításoknak igyekszek eleget tenni.

A név kérdés nyilván nem üdv kérdés, és azzal is tisztában vagyok, hogy az Atya – mint ahogy a Messiás is – érti, amikor a többszörösen átfordítgatott nevekkel illetik Őt, ki-ki a saját anyanyelvén. Ha valakinek jobban esik a saját nyelvén vagy a héber bármelyik változatában kiejteni, én elfogadom azt is. Az, hogy az Atya mit gondol erről, talán a végén kiderül majd, ha itt lesz az ideje.

Én azt gondolom, addig is – de főleg manapság, amikor szinte minden lehetőség adott, hogy az ember utánajárjon a dolgoknak – nekünk mindent el kell követni annak érdekében, hogy az igazságot megismerjük és ahhoz a lehető legközelebb kerüljünk.

Isten, Úr és egyéb megnevezések és titulusok

Jó pár órát eltöltöttem az Isten szavunk eredetének kutatásával, de nem igazán sikerült dűlőre jutni, ahogy észrevettem maguknak a történészeknek és nyelvészeknek sem. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy az ősmagyarok is pogány nap-hold/Baál imádó vallást követtek, így bármilyen csodálatos is a magyar nyelv, vannak esetek, mint jelen esetben az Írásokkal kapcsolatban, amikor jobbnak látom, ha a héber eredeti kifejezéseket és neveket használnom. Véletlenül sem szeretném az Atyának és az ő szavának ‘szentségét’ valami pogány eredetre visszavezethető kifejezéssel beszennyezni.

Az Isten – Istár vagy iSTeN – SaTaN áthallás, illetve hasonlóság sem arra sarkall, hogy ezzel illessem a Mindenhatót.  

De ennek ellenére sem tartom annyira problémásnak, mint azt amikor a nevét Úrnak fordítják. Viszont ebben az esetben is amit tudunk az az, hogy milyen nyelven lettek leírva először a kinyilatkoztatásai Berashyth 𐤁𐤓𐤀𐤔𐤉𐤕 -től Malaky 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉 -ig (1Mózestől Malakiásig).

Utólagos megjegyzés:

Azonban azt is be kellett látnom idővel, hogy ha minden nevet, titulust és különböző kifejezéseket héberül írom, akkor csak nehezebben érthetővé teszem az írásaimat, aminek a lényege pont az lenne, hogy átmenjen az üzenet és megértsék az emberek. Mivel a keresztények többsége nem használja a héber kifejezéseket, így csak megnehezíteném a dolgukat. Ezért döntöttem úgy, hogy elhagyom a héber kifejezéseket és ezentúl csak a két legfontosabbat hagyom meg a balogjaimban. A helyettesítő ‘ÚR’ esetében az eredetileg ott szereplő paleo-héber tetragrammatont () használom, így az olvasóra bízva azt, ki mit és hogyan szeretne olvasni, kiejteni. A Messiás esetében pedig a Yahushua (YAH a szabadítás) héber eredetit használom tovább.

És ha ennél a nyelvnél maradunk, már nem tévedhetünk akkorát, mint a különböző fordításokkal. Mert ha kiejtésbeli különbségek lesznek is, és talán soha nem tudjuk meg, hogyan is ejtették ki akkor a szavakat, akkor is közelebb leszünk az igazsághoz, mint a különböző nyelvekre átfordított kifejezésekkel és nevekkel.

Az Úr-Baál kapcsolat is elegendő számomra, hogy mellőzzem a használatát.
Az ‘Úr’ nem  egy név, viszont a kánaáni istenség Baál jelentése Úr, így számomra ez nem kérdés.

És mindemellett még ott vannak a keresztény kifejezések is például a Messiás helyett Krisztus, bemerít helyett keresztel stb, amiket jobb szeretek mellőzni így tudván, hogy maga a kereszténység is mára egy pogány hagyományokat ápoló egyveleggé vált I. Constantinus római császár óta.

Márk 8:15 És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!

Ézs 45:19 Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, , igazságot szólok, és megjelentem, amik igazak

Máté 7:7 Kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek.

Ahogy az idézetben látható, az ‘Úr’ megnevezés (ami nem egy név) helyett a  paleo héber tetragrammatont használom.

Két okból döntöttem így, amellett, hogy nem találom méltónak a különféle fordítások által használt nevek/titulusok használatát.

Az egyik ok, amiért inkább a tetragrammatont használom az, hogy azt mindenki úgy ejti ki, amilyen meggyőződésre jutott. Így annak se lesz idegen, aki Jahve-nek nevezi vagy bármelyik magyarosított titulusnak, és annak se, aki Yahuah-nak, ahogyan én is például. De arról, hogy miért YaHUaH, később lesz még szó bővebben.

A másik ok, hogy miért tértem át a mai héber tetragrammatonról יהוה a paleo héberre , az az, hogy ez áll közelebb időben ahhoz a korhoz, amikor lejegyezték az eseményeket. 

A görög nyelvre fordított Septuagintában és a Holt-tengeri tekercsekben is megtalálható ez a forma. És ez a két forrás a legrégebbről fennmaradt legmegbízhatóbb verziók, ellentétben a későbbi maszoréták által fordított verziókkal, akik több helyen megváltoztatták azt, leginkább a Messiásra vonatkozó próféciákkal foglalkozó verseket. 

A Septuagintát olyan héber szövegekből fordították, amelyek 1200 évvel korábbiak, mint azok, amelyekből a maszoréták fordítottak. A kereszténység bibliafordításai mégis nagyrészt a Maszoretikus írásokra hagyatkoznak, nem a Septuagintára.

De erről bővebben tudtok olvasni itt:

https://churchofgod.hu/content.php?act=szeptuaginta-maszoreta

Jer 6:16 Így szólt : Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!

Septuaginta

A Septuaginta, amelyet keresztényellenes elfogultság és a modern liberális vagy neo-ortodox teológia torzítása nélkül fordítottak le, az Ószövetségnek egy olyan kiadását nyújtja, amely a legkorábbi elérhető héber kézirat előtt készült. Így a Septuaginta hasznos segítség lehet a fordításban és az Ószövetség tanulmányozásában.

A Septuaginta legkorábbi példányaiban található Tetragrammaton

Az alábbiakban 2 példát találunk arra, hogy a Tetragrammaton hol található meg a Septuaginta ősi másolataiban. A Septuaginta a héber Szentírás Kr. e. 3-2. századi görög fordítása. Az alábbi töredékek bizonyítják, hogy a Septuaginta eredetileg tartalmazta a nevet.  

Az első a Septuaginta egy ősi töredéke, amelyet Kr. e. 50 és Kr. u. 50 közé datáltak. Ha ez a datálás helytálló, akkor ez Yahushua szolgálatának idejéhez közel íródott. A töredékek neve „Nahal Hever Kis Próféták”, mert Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Zefániás és Zakariás töredékei, amelyeket a Qumrántól délre fekvő Nahal Hever barlangban találtak. A Tetragrammatont a nagy fekete nyíl jelzi.

Vegyük észre, hogy a Tetragrammaton az ősi héber (paleo-héber) írással van írva. Íme egy másik példa a Septuaginta egy ősi töredékére, amely a Kr. u. I. századból származik. Ez a töredék Jób 42. fejezetének töredékét tartalmazza:

Vannak más korai töredékek is, amelyek ugyanígy tartalmazzák a szent nevet. A tudósok szerint a Septuaginta egyetlen, a Kr. u. 2. század közepe előttről származó példánya sem helyettesíti a Tetragrammatont ( nevét) a „Kyrios” (a görög Úr szó) szóval.

https://eliyah.com/tetragrammaton-found-in-earliest-copies-of-the-septuagint/

Az itt bemutatott paleo-héber Tetragrammaton a Zakariás 8:23-9:2 versekből a görög bibliai szövegben, Kr. e. 50 és Kr. u. 50 között keltezve (8ḤevXII gr / LXXVTS 10 / Rahlfs 943 / B-370936, 538. tábla, Frag. 1).

http://www.deadseascrolls.org.il/explore-the-archive/image/B-370936

https://www.degruyter.com/document/doi/10.2478/opth-2014-0006/html

Holt-tengeri tekercsek

A Holt-tengeri tekercsekből ismerünk egy hagyományt, amelyet Alahym (Isten) nevét különleges betűkkel ábrázolták. Az egyik legvilágosabban ez a 11. barlangból származó Zsoltárok-tekercsben látható.

A 138. zsoltárban használt nyolc paleo-héber Tetragrammaton, amely arámi írással íródott, és az i. sz. első század első felére datálható. Figyelemre méltó, hogy az első két Tetragrammaton (második sor) nem található meg az MT-ben. Az első megtalálható a LXX-ban, de a pontokkal bekarikázott második nem. 118 (11QPsa / 11Q5 / B-314640, xxi. oszlop).

http://www.deadseascrolls.org.il/explore-the-archive/image/B-314640

https://www.degruyter.com/document/doi/10.2478/opth-2014-0006/html

Ez a fotó a 119:59-64 zsoltárokról készült a holt-tengeri tekercsekben, amelyek a héber írások 2000 éves gyűjteménye. Figyeljük meg a Mindenható nevét az ősi héber írással
(), míg a szöveg többi része az akkoriban használt modernebb héber nyelven van.

„Ami a Tetragrammaton kiejtésének elhallgatását illeti..”

A bibliai értelmezések, a filozófiai hatások és a judaizmuson, majd a kereszténységen belüli vallási előírások elhallgattatták a név kimondását.  A legkorábbi jel arra, hogy a zsidók körében nem ejtették ki az isteni nevet par excellence, a Kr. e. harmadik-második században jelent meg. A Kr. e. harmadik századra a szent Tetragrammaton kimondása főbenjáró bűnnek számított.

A zsidók már az ókortól kezdve minden korlátozás nélkül használták az isteni nevet. A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy még a szomszédos népek is ismerték és ténylegesen ki is ejtették az izraelita istenség nevét. A zsidó nép történelmének bizonyos fejleményei azonban az i. e. utolsó évszázadokban megfordították ezt az általános gyakorlatot.

Ami a Tetragrammaton kiejtésének elhallgatását illeti, a jelek arra utalnak, hogy „a zsidók visszatérő állítása ellenére, hogy a Név kimondhatatlan”, a jelek arra utalnak, hogy „még a Kr. u. harmadik században is kiejtették a Tetragrammatont néhány hellenista zsidó” és nem zsidók is.

A hosszú ideig tartó és széles körben alkalmazott „hivatalos” helyettesítési gyakorlat monopóliuma a latin nyelvű világban a Kr. u. második évezred elején ért véget, amikor a reneszánsz humanizmus és különösen a héber nyelvvel kapcsolatos tanulmányok megadták a kvalifikációt ahhoz, hogy a keresztények újra felfedezzék a Hebraica veritast.  Először a római katolikusok, majd a protestánsok, és nem sokkal később a keleti ortodox kereszténység ismerkedett meg különböző mértékben Isten tulajdonnevével.  Hasonló volt a helyzet a zsidók és különösen a kereszténységre áttért zsidók körében is. Fokozatosan az angol és német nyelvű népek, majd később a görögök és a szlávok körében is egyre szélesebb körben használták a nevet.

J. Krašovec világosan és érthetően mutatja be a héber bibliai nevek fordításának bonyolultságával kapcsolatos legfontosabb tényezőket:

„A bibliai tulajdonnevek formáinak egységessége vagy változatossága mind az eredetiben, mind a fordításokban több tényezőre vezethető vissza: egységes előképek, eltérő nyelvi háttér, különböző nyelvjárások létezése, hangtani eltérések az átadás során, többféle szöveghagyomány, a nevek többé-kevésbé kiterjedt használata az élő hagyományokat alkotó közösségekben, aktív és szándékos változtatások, különböző bibliafordítók, valamint az eredeti fordítók eltérő megközelítései. […] Még fontosabbnak tűnik a bibliai szövegek átadásában leginkább befolyásoló ókori nyelvek, azaz a héber/arámi, görög és latin nyelvek fonetikai rendszereinek egyedisége. Egyrészt a görög-latin ábécék alkalmatlanok egyes sémi hangok visszaadására, amennyiben ezek az ábécék nem rendelkeznek pontos megfelelővel a sémi gutturálisok vagy szibilánsok számára.  […] Másrészt a Héber Biblia maszoréta előtti szövege sok fonológiai problémát okozott a fordítóknak, mivel eredetileg nem tartalmazott magánhangzókat. Ami a bibliai tulajdonnevek hihetetlenül sok változatos alakját illeti, a LXX-ban is hasonló a helyzet. A hellenista görög és a késő klasszikus latin nyelvben az ortográfiát és a fonetikát az a nehézség nehezíti, hogy a mássalhangzók és különösen a magánhangzók széles körű változásoknak voltak kitéve.  Kr. e. 330 és Kr. u. 200 között nem volt rögzített ortográfia.  […] Mivel a fordítók a bibliai nevek átírásában szabadságot élveztek, a nevek helyesírásában számos alternatív forma alakult ki. […] Mivel a görög és a latin ábécé alkalmatlan az átíráshoz, a görög és latin Bibliák szerzői teljes mértékben nyelvtani és kulturális újítók voltak.”

A „nem-fordítás” (“non-translation”) kifejezést az eredeti héber kifejezések használatára használják a görög fordítások szövegében. Ami az istenneveket illeti, ezt a gyakorlatot (a) az Isten tulajdonneve iránti rendkívüli tiszteletből, (b) abból a felfogásból eredően alkalmazták, hogy az istennevek „ikonikus” ábrázolása valójában az istenség hatalmát testesíti meg, vagy (c) olyan meglévő kéziratok vak reprodukálásaként, amelyek ilyen megkülönböztethető kifejezéseket tartalmaznak. Egy korai bizonyítéka ennek a gyakorlatnak a paleo-héber írással írt Tetragrammaton használata az arámi („négyzet”) betűkkel írt héber szövegen belül. Ilyen eseteket találunk a qumráni zsoltártekercsben (11QPsa, Kr. e. első század első fele) és a Habakuk-tekercs kommentárjában (1QpHab, Kr. e. első század második fele) idézett bibliai szakaszokban. A qumráni közösség e jellegzetességét arámi és görög szövegek is tanúsítják. Különösen a Júdeai-sivatagban talált és a Kr. e. első század végére datált görög Kispróféták-tekercs (8ḤevXII), az OG „korai zsidó revíziója ” tartalmaz 28 (teljesen vagy részben fennmaradt) paleo-héber betűkkel írt Tetragrammát.

Szigorúan véve a görög κύριος (más néven δεσπότης /ðe.ˈspo.tis/) nem fordítása és nem is pontos szinonimája a héber Tetragrammatonnak. Ez egy helyettesítő kifejezés, egy főnévvé vált epitheton, amely a LXX kései példányaiban tulajdonnévként funkcionál. A κύριος kifejezés nem a יהוה görög megfelelője, mert kívül esik a héber kifejezés szemantikai tartományán, és nem kapcsolódik annak egyik lehetséges etimológiájához sem. Nyilvánvaló, hogy ha a κύριος valóban az eredeti LXX-fordításban szerepelt volna, akkor ez nem volt üdvözlendő fordítási választás több mint két-három évszázadon keresztül. Az összes fennmaradt OG/LXX kéziratban még az i. sz. első század közepén sem a κύριος kifejezést használják, hanem a Tetragrammaton héber és görög formáját. Vagy maguk az eredeti fordítók, vagy az OG/LXX revizorai/recenzírozói/írói részesítették előnyben az olyan kifejezések és írói gyakorlatok használatát, amelyek szingularizálták az Izrael Istenére való utalást, aki egyúttal az egyetemes Uralkodó is volt. Nyilvánvaló, hogy ez a gyakorlat legkésőbb a keresztény korszakban nagyon korán megfordult. Az eredeti nomina sacra κ[ύριο]ς és θ[εό]ς összehúzott formáinak későbbi használata a keresztény kéziratokban valószínűleg azt a zsidó gyakorlatot tükrözi, hogy a Tetragrammatont  י[הו]ה -val helyettesítették.

Ami az isteni név szóbeli használatát illeti a korai keresztények részéről, McDonough megjegyzi, hogy „a zsidó keresztények esetleg használhatták a YHWH nevet, amikor (és ha) héberül beszéltek” (YHWH at Patmos, 98). Ami a keresztény Szentírás korai szövegét illeti, Howard azt a tézist támogatta, hogy az Újszövetség eredeti szövegei megőrizték a Tetragrammatont (akár héber írással, akár görög átírásban) az Ószövetség idézeteiben és utalásaiban (Howard, „The Tetragramgramm”; idem, „The Name of God”; idem, „Tetragrammaton”).

A héber névnek nincs egyetlen vagy általánosan „helyes” görög nyelvű visszaadása;

https://www.degruyter.com/document/doi/10.2478/opth-2014-0006/html

Maszoréták

Wikipédia:

A maszoréták megnevezése (baalé hammeszórá, héberül: בעלי המסורה) a héber mászar igéből származik, aminek a jelentése: átad, hagyományoz. A maszoréták zsidó szövegkritikusok ill. a maszóra tudósai voltak. Céljuk a Szentírás héber szövegének (beleértve a helyesírást, olvasást és értelmezést is) egységesítése és rögzítése volt, ők gondoskodtak arról, hogy az Ószövetség régi szövege megmaradjon, és ne romoljon. Ők vezették be a héber írás pontozással történő magánhangzó-jelölését. Körülbelül i. sz. 100-1000 között működtek.Kezdetben másolóknak, később pontozóknak is nevezték őket. A tibériási és a babilóniai hagyomány alapján két csoportba oszthatók. Különösen nagy tekintélye volt a ben Áser családnak Tibériásban. Hatásuk 1000 körül a córdobai kalifátuson keresztül Európára is kiterjedt, s főként a héber kiejtésben érvényesült. Maimonidész (Mose ben Maimun) közvetítésével Áron ben Móse ben Áron szövege lett a mérvadó.

eliyah.com:

A zsidó tekercsmásolóknak, a szoferimeknek kötelező volt rituálisan megmosakodni, minden egyes alkalommal amikor leírták Elohiym nevét. Ez egy idő után nagy teherré vált számukra, és mivel egyébként is babonás hiedelemük miatt féltek kimondani Elohiym nevét, így inkább elhagyták a szent nevet és elkezdék behelyettesíteni az ‘Adonaj’ (ÚR) szóval. Később a fordításokban is sajnos már csak ÚR és Isten néven jelentek meg.

Hogy elkerüljék a Mennyei Atya nevének kimondását, a zsidó hagyomány szerint a Yahweh (Yahuah) helyett „Adonai”-t („Úr”) mondtak. Emiatt az angol bibliáinkban is Yahweh (Yahuah)” helyett „LORD” szerepel. Tehát ahelyett, hogy a Mennyei Atya nevének valódi magánhangzóit adták volna meg, az írástudók az „Adonai” magánhangzóit illesztették be, hogy az olvasót emlékeztessék arra, hogy „Adonai”-t mondjon Yahweh (Yahuah) helyett.

De mi van akkor, ha a héber írásokban olyan kifejezés szerepel, mint például „Adonai Yahweh (Yahuah)” (Yahweh Mester)? Akkor azt kellene mondaniuk, hogy „Adonai Adonai”, ami meglehetősen furcsa (ha nem is kissé kínos) kifejezés. A megoldásuk az volt, hogy az „Elohim” magánhangzóit a Mennyei Atya nevén belülre tették, így emlékeztetve őket arra, hogy az „Adonai Adonai” helyett az „Adonai Elohim”-ot mondják. Ezt még a Strong lexikon is megemlíti, és más szószámként sorolja fel. Olvassátok el, mit ír:

A „136” a héber „Adonai” szó, a „430” pedig a héber „Elohim” szó. Tehát ezeket a magánhangzókat az Atya nevén belül használják, amikor a 136 (Adonai) után az Ő neve következik. És ezt 430-szor (Elohim)nek ejtik, hogy ne kelljen kétszer Adonai-t mondani. Emiatt sok angol fordítás az „Adonai Jahve”-t úgy adja vissza, hogy „az Úr ISTEN”, az „ISTEN” pedig csupa nagybetűvel van írva, hogy az olvasó tudja, hogy a héberben itt található a szent név. Nagyon kevesen tudják azt is, hogy ezért van az, hogy az „ISTEN” néha csupa nagybetűvel van írva (lásd a Gen 15:2-t a több száz példa közül). Elképesztő, hogy az emberek milyen messzire mennek el azért, hogy ragaszkodjanak a hagyományhoz! 

Én vagyok , ez a nevem

Ézs 42:8 Én vagyok , ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.

Bár a kereszténység elkülönült a Júdaizmustól, a hagyományukra, miszerint tilos a nevet kimondani, mégis előszeretettel hivatkozik.

Emberi hagyományokra alapozunk vagy az Örökkévaló szavára?

Márk 7:8 Mert Isten parancsolatát elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.

Miért fontos a név?

Mi a különbség az eredeti héber és a magyar fordítású nevek között?

Például ez: AL’YaShAy (Elisha/Elizeus)

Míg a héber Elisha jelentése: – ’az én Elohiym-em (Istenem) üdvösség, szabadulás, megmenekülés’

H3467 ‫יָשַׁע‬ (jášaʿ)  1) megszabadít, kiszabadít, megőriz, megtart, megment

אל El (Isten) +ישע szabadulás =אלישע 

Addig a Görög/Magyar: Elizeus

Egy pogány istenség nevét (Zeus) hordozza, ami amellett, hogy utálatos az Atya előtt, a név elveszíti azt az igenis fontos jelentését, amivel az Atya megajándékozta a prófétáját.

(Hasonló a megcsúfítás történt a Messiás nevének lefordításával is.)

Tényleg azt gondolja bárki is, hogy az eredeti héber Yahuah vagy a Yahushua nevet sokkal nehezebb kimondani, mint azt hogy Úr vagy Jézus?

Vajon miért kapta Ádám azt a megtiszteltetést az 1Mózes 2:20-ban, hogy elnevezheti a föld összes állatát és feleségét? Miért van benne ez a fontos részlet az írásokban, ha a nevek nem számítanak?

Ha a név nem fontos, akkor miért változtatta meg Ábrahám és Sára nevét? Nyilván mert jelentéssel bírtak a nevek, és fontosak voltak az Atya számára.

De láthatjuk Jákob esetében is, mikor Izraelre változtatta az Atya a nevét, hogy egyáltalán nem mindegy, kit hogy hívtak. Sőt nagyon is fontos volt és jelentéssel bírtak a nevek.

1Móz 32:28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izraelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

H3290   ‫יַעֲקֹב‬ (jaʿăqóḇ) 

Jákob = „sarkot megragadó” „aki a másik sarkában van”; „csapdát állító”1) Izsák fia, Ábraham unokája, Izrael 12 pátriárkájának az apja

H3478   ‫יִשְׂרָאֵל‬ (jiśərá’él) 
Izrael = ’nem tágít Istentől’, ’állhatatosan kitart Istennel’ [ti. a nehézségek dacára], ’erősködik Istennel’ [ti. nem engedi magát lebeszélni, leállítani]
1) Jákob második neve, amit Isten adott neki Penuélnél

De ha megnézzük a két szót, amiből öesszetevődik: אֵל + יָשָׁר‬ 

Akkor azt is jelenti: ‘Aki egyenes/igaz Isten előtt’ vagy Istennek tetsző

H3477   ‫יָשָׁר‬ (jášár) 
1) egyenes
2) igaz, helyes, tetsző
3) igazságos
4) egyenes (út)
Etimológia: a H3474-ből, (Óhéber Gesenius)

H410   ‫אֵל‬ (‘él) 
1) hős, erős, hatalmas
2) hatalom, lehetőség
3) Isten
4) többesszám: istenek (ill. ld. 1)
Etimológia: a H352-ből, ill. mások szerint az אול gyökből. Vö. G2241 ηλι
(Óhéber Gesenius)

Miért tartalmazzák a próféták nevei a Mindenható nevének karaktereit, ha mindegy kit hogyan hívnak?

Lássunk ‘pár’ példát arra, hogy igenis fontosak voltak akkor még a nevek, és még fontosabb jelentéssel bírtak, főleg mikor az Atya nevéből tevődött össze.

Ami nálunk már Berekiásként jelenik meg, – és így különösen semmit nem mond vagy jelent már ebben a formában, fordításban, – az annak idején Barakyahu volt, (amit semmivel sem nehezebb magyarul kimondani “Bárákjáhú”) és gyönyörű jelentéssel bírt: ‘YaHUaH megáld’.

Érdemes végignézni ezt a listát és talán könnyebben rá tudunk hangolódni a nevek fontosságának megértésére.

Íme:

‘YAHU’ végződésű nevek Yad Hay Uau- יהו

Konkordancia ref.:
H29 אביה Abyah “YAHUAH az (én) apám”
H30 אביהוא Abyahua “YAHUAH ő (az) apám”
H138 אדניהו Adanyahu “az én Mesterem YAHUAH”
H223 אוריהו Auryahu “YAHUAH az én fényem (lángom)”
H274 אחזיהו Achazyahu “YAHUAH rendelkezik, birtokolja”
H281 אחיהו Achyahu “ YAHUAH testvére (Yahu)”
H452 אליהו Alyahu “YAHUAH az Aluahym (Elohiym)”
H558 אמציהו Amatsyahu “YAHUAH hatalmas”
H568 אמריהו Amaryahu “YAHUAH szól” vagy “YAHUAH megígérte”
H683 אצליהו Atsalyahu “YAHUAH fenntartott (elkülönített)”
H1141 בניהו Banyahu “YAHUAH épített” vagy “YAHUAH felépített”
H1296 ברכיהו Barakyahu “YAHUAH megáldja/megáld”
H1436 גדליהו Gadalyahu “YAHUAH nagyszerű”
H1587 גמריהו Gamaryahu “YAHUAH teljesítette”
H1735 דודויהו Duduyahu “YAHUAH szerelmese”
H1806 דלייהו Dalayahu “YAHUAH felhívta”
H2069 זבדיהו Zabadyahu “YAHUAH adománya”
H2148 זכריהו Zakaryahu “YAHUAH emlékszik”
H2396 חזקיהו Chazaqyahu “YAHUAH az én erőm”
H2518 חלקיהו Chalaqyahu “az én részem YAHUAH”
H2608 חנניהו Chananyahu “YAHUAH kedvezett”
H2811 חשביהו Chashabyahu “YAHUAH figyelembe vette”
H2882 טבליהו Tabalyahu “megtisztítva YAHUAH által”
H2899 טוב אדֹניהו Tub Adanyahu “az én Mesterem jó”
H2900 טוביהו Tubyahu “YAHUAH jó”
H2970 יאזניהו Yaazanyahu “YAHUAH hallja”
H2977 יֹאשיהו Yashyahu “akit YAHUAH meggyógyít”
H3000 יברכיהו Yabarakyahu “YAHUAH megáldja”
H3012 יגדליהו Yagdalyahu “YAHUAH nagyszerű”
H3153 יזניהו Yazanyahu “YAHUAH meghallgatott”
H3165 יחדיהו Yachadyahu “YAHUAH az egység”
H3169 יחזקיהו Yachazaqyahu “YAHUAH erőssé tette”
H3203 יכליהו Yakalyahu “YAHUAH képes”
H3204 יכניהו Yakanyahu “YAHUAH megszilárdít”
H3269 יעזיהו Yaazyahu “YAHUAH által bátorrá tett”
H3404 יריהו Yarayahu ”YAHUAH tanította”
H3414 ירמיהו Yaramyahu “akiket YAHUAH kijelölt”
H3449 ישיהו Yashyahu “YAHUAH kölcsönözni fog”
H3460 ישמעיהו Yashamayahu “YAHUAH meghallgatja”
H3470 ישעיהו Yashayahu “YAHUAH megmentette”
H3562 כונניהו Kunanyahu “YAHUAH megalapította”
H3659 כניהו Kanyahu “YAHUAH meg fogja alapítani”
H3663 כנניהו Kananyahu “YAHUAH létrehozza”
H4321 מיכיהו Mykyahu “aki olyan, mint YAHUAH”
H4441 מלכיהו Malakyahu “az én királyom YAHUAH”
H4590 מעזיהו Maazyahu “YAHUAH vigasztalása”
H4641 מעשיהו Maashyahu “YAHUAH munkája”
H4737 מקניהו Maqanyahu “YAHUAH tulajdona”
H4920 משלמיהו Mashalamyahu “akinek YAHUAH visszafizeti”
H4983 מתניהו Mathanyahu “YAHUAH ajándéka”
H4993 מתתיהו Mathathyahu “YAHUAH ajándéka” (Máté Apostol)
H5374 נריהו Naryahu “YAHUAH lámpája”
H5418 נתניהו Nathanyahu “YAHUAH adta”
H5565 סמכיהו Samakyahu “YAHUAH fenntartotta”
H5662 עבדיהו Abadyahu “YAHUAH szolgája”
H5718 עדיהו Adyahu “YAHUAH feldíszítette Önmagát.”
H5812 עזזיהו Azazyahu “YAHUAH hatalmas”
H5818 עזיהו Azyahu “az én erőm YAHUAH”
H5838 עזריהו Azaryahu “YAHUAH segített”
H6271 עתליהו Athalyahu “afflicted of the YAHUAH”
H6305 פדיהו Padayahu “YAHUAH kiváltotta”
H6410 פלטיהו Palatyahu “akit YAHUAH megszabadított”
H6667 צדקיהו Tsadaqyahu “YAHUAH igazságos”
H6846 צפַניהו Tsaphanyahu „akit YAHUAH elrejtett” / „akit YAHUAH megőriz”
H6984 קושיהו Qushayahu “YAHUAH íja”
H7345 רהביהו Rachabyahu “YAHUAH megnagyobbította”
H7425 רמליהו Ramalyahu “YAHUAH által védve”
H7645 שבניהו Shabanyahu “YAHUAH által növelve” / „akit YAHUAH zsengévé tett”
H7935 שכניהו Shakanyahu “YAHUAH-val lakik”
H8018 שלמיהו Shalamyahu “YAHUAH által visszafizetve”
H8098 שמעיהו Shamayahu “meghallgatta YAHUAH”
H8114 שמריהו Shamaryahu “YAHUAH által megtartva”
H8203 שפַטיהו Shaphatyahu “YAHUAH ítélkezett”
H8304 שריהו Sharayahu “YAHUAH az uralkodó”

„YAHU יהו”-val kezdődő nevek:

H3057 יהודיה Yahudyah “Zsidónő”
H3058 יהוא Yahua(Jéhu) “Ő YAHUAH”
H3059 יהואחז Yahuachaz “YAHUAH megragadta”
H3060 יהואש Yuhuash “YAHUAH által adott”
H3061 יהוד Yahud “Júda törzsének (Yahuda) területe.”
H3062 יהודי Yahudy “Zsidó, és YAHUAH-val szövetségben lévő személy.”
H3063 יהודית Yahudah (Yudah) “YAHUAH-t dicsérik” / „akiért hálát adnak” vagy „hálaadás” / “YAHUAH az Ajtó(Dalath)”: YAHU(D)AH
H3064 יהודי Yahudy “Zsidó, és a YAHUAH-val szövetségben lévő személy.”
H3066 יהודית Yahudyath “a zsidók nyelvén, héberül (Abryth)”
H3068 יהוה YAHUAH “Mindenható Atya neve”
H3070 יהוה YAHUAH יראה Yarah “YAHUAH látja”
H3071 יהוה YAHUAH נסי Nasy “YAHUAH az én zászlóm”
H3072 יהוה YAHUAH צדקנו Tsadaqanu “YAHUAH a mi igazságunk”
H3073 יהוה YAHUAH שלום Shalum “YAHUAH a béke”
H3074 יהוה YAHUAH שםה Shamah “YAHUAH ott van”
H3075 יהוזבד Yahuzabad “YAHUAH felruházott; Yahuzabad, három izraelita neve”
H3076 יהוחנן Yahuchanan “YAHUAH kegyelmet adott” (János Apostol)
H3077 יהוידע Yahuyada “YAHUAH tudja”
H3078 יהויכין Yahuyakyn “YAHUAH létrehozza”
H3079 יהויקים Yahuyaqym “YAHUAH felemeli”
H3080 יהויריב Yahuyaryb “YAHUAH azt állítja”
H3081 יהוכל Yahukal “YAHUAH képes”
H3082 יהונדב Yahunadab “YAHUAH hajlandó”
H3083 יהונתן Yahunathan “YAHUAH adott”
H3084 יהוסף Yahusaph “YAHUAH hozzáadta”
H3085 יהועדה Yahuadah “YAHUAH feldíszítette”
H3086 יהועדין Yahuadyn “YAHUAH gyönyörködtet”
H3087 יהוצדק Yahutsadaq “YAHUAH igazságos”
H3088 יהורם Yahuram “YAHUAH felmagasztaltatott”
H3089 יהושבע Yahushaba “YAHUAH megesküdött”
H3090 יהושבעת Yahushabath “Akinek esküje YAHUAH”
H3091 יהושוע YAHUSHUA “YAHUAH az üdvösség” A Messiás Héber neve, aminek jelentése: YAHUAH megment/megvált/az üdvösség
H3092 יהושפָט Yahushaphat “YAHUAH ítélkezett”

Isten különböző megnevezései és jelentései

AL 𐤀𐤋: H410 Vezér, Vezető, Erős, Hatalmas, Magasságos, Aluah szótöve

ALUAH 𐤀𐤋𐤅𐤄:  H433 Alahym (Isten), alahym (isten)
Etimológia: valószínűleg a H410 hosszabb formája. Csak költői szövegben ill. késői szövegekben fordul elő (egyébként a többes számú alak használatos)
Alahym egyes számú változata

ALUHAY 𐤀𐤋𐤅𐤄𐤉: Alahym hímnemű, egyesszámú változata
Legfőbb, legfelső Alahym, a mennyek és a föld alkotója

ALUHAY HA’ALAHYM  𐤀𐤋𐤅𐤄𐤉 𐤄𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌: alahym-ek Alahym-e (istenek ‘Istene’)  

ALAHYM 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌: H430  1) isten, istenség, istenek, istenségek 2) angyalok
3) Isten 4) Istent képviselő személyek: uralkodók, bírák
Etimológia: hímnemű főnév (nomen masculinum), a H433 többes számú alakja.

AL ALYUN 𐤀𐤋 𐤏𐤋𐤉𐤅𐤍: A legmagasabb Alahym

AL-YAHUAH 𐤀𐤋-𐤉𐤄𐤅𐤄: Legfőbb, legfelső Alahym, a mennyek és a föld alkotója.

YAHUAH 𐤉𐤄𐤅𐤄:  Yod-Hey-Uau-Hey  יהוה H3068  ‬ 1) a legfelsőbb, egy igaz Alahym tulajdonneve
Etimológia: tulajdonnév (nomen proprium), alakilag és szótári értelemben a H1933-ból, amelynek eredeti(!) jelentését a H1961 őrizte meg (vö. jelentéshasadás jelensége a magyar család – cseléd szóban).

YAH 𐤉𐤄: H3050  YaHUaH, Örökkévaló; Alahym négybetűs nevének (YHUH, tetragrammaton) rövid formája, számos tulajdonnév eleme
Etimológia: a H3068 rövid formája; vö. pl. G239 αλληλουια

YAHUAH ALAHAYKA 𐤉𐤄𐤅𐤄 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤊: Yahuah a te Alahym-ed, egyes számban

YAHUAH 𝗔𝗟𝗨A𝗛𝗬𝗡𝗨 𐤉𐤄𐤅𐤄 𐤀𐤋𐤅𐤄𐤉𐤍𐤅: Yahuah a mi Alahym-ünk

YAHUAH ALYUN 𐤉𐤄𐤅𐤄 𐤀𐤋𐤉𐤅𐤍: Yahuah legmagasabb, a mindenhatóságát jelképezi

YAHUAH TZEBAUTH 𐤉𐤄𐤅𐤄 𐤑𐤁𐤅𐤕: (Seregek ura, H3068 + H6635)

ADONAI 𐤀𐤃𐤍𐤉: H136   1) Uram! (ti. Elohiym megszólítása)

AL SHADY 𐤀𐤋 𐤔𐤃𐤉: H7706  Saddaj = ’aki önmagában elegendő’, ’Mindenható’
Láthatjuk, hogy hány féle képpen szólították, milyen színes a megnevezésének skálája, mennyi jelentést hordoznak és mindennek ellenére ma annyi jut el az emberekhez hogy ‘Úr’ és ‘Isten’.  

YaHUaH-Yarah 𐤉𐤄𐤅𐤄 𐤉𐤓𐤀𐤄: Yahuah gondot visel.  (1Móz 22:14)

YaHUaH-Raphaka 𐤉𐤄𐤅𐤄 𐤓𐤐𐤀𐤊: Yahuah a gyógyítód (2Móz 15:26) “én vagyok YaHUaH, a te gyógyítód.”

YaHUaH-Shalum 𐤉𐤄𐤅𐤄 𐤔𐤋𐤅𐤌: Yahuah a békesség (Bírák 6:24) – ezt a nevet Gedeon adta annak az oltárnak, amelyet azután épített, hogy Malach Yahuah biztosította arról, hogy nem fog meghalni, amiért látta őt.

YaHUaH-Tzadiqanu 𐤉𐤄𐤅𐤄 𐤑𐤃𐤒𐤍𐤅: Yahuah az igazság(osság)unk
(Jeremiás 33:16)

YaHUaH-Rai 𐤉𐤄𐤅𐤄 𐤓𐤏𐤉: Yahuah a mi pásztorunk (Zsoltárok 23:1) „Yahuah az én pásztorom. Nem szűkölködöm”

Amikor az emberek itt a végidőkhöz közeledve elkezdik újra az eredeti neveken hívni az Atyát, a Messiást, és egyes kifejezéseket visszaállítva a héber eredetire, akkor nem valami hóbortról, irányzatról vagy divatról beszélünk, hanem a nevek helyreállításáról.

Aminek több mint valószínű, hogy most jött el az ideje így, hogy minden lehetőség adottá vált hozzá.

Eljött az idő, amikor nem jöhetünk már kifogásokkal, és nem mondhatjuk könnyelműen, vállat vonva, hogy mindegy az, nekem ez az anyanyelvem, Ő úgy is érti stb…

Miért szerepel az Írásokban kb 6000 alkalommal az Atya neve , ha nem fontos, és miért jelenti ki tucatszor, hogy ez a neve?

Miért kezdődik a ‘Mi Atyánk’ ima is azzal hogy: “Szenteltessék meg a te neved”, ha nem fontos a név?

Valójában rengetegszer elmondják nekünk, hogy az Atya neve Qodesh, vagyis Szent.

A Leviticusban (Uayqara) még szigorú figyelmeztetést is kapunk:

3Móz 22:32 És meg ne fertőztessétek az én Qodesh(szent) nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között. Én vagyok , a ti megszentelőtök

Aki megszenteli az Ő nevét, azokat Ő is megszenteli:

Ez 36:23 És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertőztetett a pogányok között, melyet ti fertőztettetek meg köztük; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok (YaHUaH), ezt mondja Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemük láttára. És meg ne fertőztessétek az én Qodesh(szent) nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között.
Én vagyok (YaHUaH), a ti megszentelőtök

Gesenius héber nyelvtana

Gesenius héber nyelvtana minden komoly bibliatudós számára nélkülözhetetlen segédeszköz. Különböző kiadásaiban csaknem két évszázadon át a legfontosabb referencianyelvtan volt, és ma is felbecsülhetetlen értéket képvisel a tudósok számára.

A magánhangzókról általában, a magánhangzó-betűkről és a magánhangzó-jelekről

Az öt magánhangzóból, a, e, i, o, u, álló skála eredete a három elsődleges magánhangzóból, A, I, U, a héberben és rokon nyelvjárásaiban még határozottabban mutatkozik meg, mint más nyelvekben.

Itt az E és az O minden esetben két tiszta magánhangzó egybeolvadásából keletkezett: az e az I egyesüléséből, az o pedig az U egyesüléséből az azt megelőző rövid A-val.
Ezért ezek a kettős hangzók megfelelően összeolvadnak, az e az ai-ből, az o az au-ból származik, a következő séma szerint:

Ehhez kapcsolódik a magánhangzók írásbeli jelölésének módja. Mivel csak három magánhangzót különböztettek meg, a többit nem jelölték írásban: és még ezeket sem megfelelő jelekkel, hanem bizonyos mássalhangzókkal ábrázolták, amelyeknek gyenge hangja nagyon közeli rokonságban állt a kifejezendő magánhangzóval.

Így a ו (mint a latin V és a régi német W) az U-t és az O-t is jelölte, a י (mint a latin J) az I-t és az E-t. Az A-t, az összes magánhangzó közül a legtisztábbat és a leggyakrabban előfordulót rendszeresen kihagyták, kivéve a szó végén, ahol a hosszú a-t a héberben a ה, ritkábban a א, jelölte. Ez a két betű állt a végső e és o helyett is.

A, I és U a három elsődleges, tiszta magánhangzó

Az Atya nevében csakis tiszta magánhangzók szerepelhetnek!
Ezt az Írások ismeretében bátran kijelenthetjük, hisz nem szereti a kevert dolgokat.

Lássuk miért a YAHUAH formát használom és nem a többi verziót (Yahwe, Jehova stb…)

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=8RgbW_aNQXA

Természetesen ha valaki már addig eljutott, hogy visszatérjen a héber eredeti formákhoz, vagyis felismerte, hogy az ‘ÚR’ nem egy név, az mindenképp dicséretre méltó és egy kedves gesztus lehet az Atya előtt.

A helyes kiejtésre érdemes törekedni, de szerintem ez már egy olyan dolog, amin felesleges vitatkozni. A lényeg, hogy igyekezzünk a nevén nevezni és nem holmi helyettesítő szavakkal illetni Őt. A legfontosabb, hogy felismerjük azt a tényt, hogy hosszú időn át próbálták elrejteni, elfedni az Atya Qodesh (különválasztott) nevét megtévesztve ezzel a hívők millióit, köztük minket is. És egyáltalán nem mindegy, hogyan szólítjuk.

Senkit sem szeretnék sem támadni, sem pedig bántani, hisz testvérek vagyunk, akik keressük a helyes utat. Én is egy vagyok közületek, aki szeretne minél közelebb kerülni az igazsághoz.

Nem azért szedtem össze mindent, amit ezidáig találtam ezzel kapcsolatban, hogy bárkit is meggyőzzek az ellenkezőjéről mint amit gondol, vagy hogy vitatkozzak. Segíteni szeretnék azoknak, akiket érdekel ez a téma, és többet szeretnének megtudni a nevekkel kapcsolatban. Illetve többször feltették már a kérdést, hogy miért épp YaHUaH.

Így én leginkább a miért kérdésre szeretnék válaszolni, hogy miért ezt a formát használom.

Miért épp YaHUaH?

Ha valakinek szimpatikusabb más módon kiejteni, szíve joga, én minden esetre erre a meggyőződésre jutottam, és ezt szeretném megmutatni azoknak, akik kíváncsiak rá.

A „Halal U YAH” (dicsőség YAH-nak) Magában hordozza YAHUAH összes betűjét-hangját.

Soha nem „Halal U-Jeho” vagy „Halal U-Yeh”.

“kérdezősködjetek a régi ösvények felől”

A HalleluYah kifejezés mind a három karaktert tartalmazza, amiből a négybetűs (Tetragrammaton) יהוה név tevődik össze.

A negyedik betű pontosan megegyezik a második betűvel 

Tehát, ha a HalleluYah-t úgy ejtjük, hogy Halleluja vagy Hallelújá –  הללו יה

Akkor a négy betűs nevet – יהוה

Úgy ejtjük, hogy Jahua vagy Jahúá – YaHUaH

A YAHUdAH (Júda) törzsét (az ajtó YAHUAH) Yahudah-nak írják. Húzza ki a „d” betűt (Dalath/Ajtó), és a YAHUAH szót kapja, nem a Jahve-t vagy Jehovát.

Zárásként lássunk pár idézetet:

Ézs 42:8 Én vagyok , ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.

Jer 16:21 Azért íme, én megismertetem velük, ezúttal megmutatom nekik kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy  az én nevem: (YaHUaH).

Én olyannal nem találkoztam még, aki úgy mutatkozott volna be, hogy jó napot, a nevem főnök, vagy igazgatónak hívnak. Ez egyszerűen nem normális dolog.

Természetesen legtöbb estben amikor imádkozok hozzá, akkor Atyámnak nevezem, ahogyan azt a Messiás is tanította nekünk.
Viszont ha idézek egy szakaszt vagy verset amiben ő azt mondja
“ Én vagyok ”, akkor azt nem fogom átfordítani ‘Úr’-nak.

Mert az nem egy név. És ha már eljutottam arra a felismerésre, hogy a nevek igenis fontosak, akkor kötelességemnek éreztem megtudakolni, utána járni annak, hogyan is szólíthatom őt, és törekedjek arra, hogy ha azt nem is tudjuk pontosan kikövetkeztetni, hogyan is ejtették annak idején, de legalább az ahhoz talán legközelebbi verziót megtaláljam.

Zsolt 91:14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!

Mikor valakivel találkozunk vagy megismerkedünk, akkor bemutatkozunk és később a nevén szólítjuk. Illetve ha valaki másnak szeretnénk őt megemlíteni, akkor is célszerűbb a nevét mondani, mint a foglalkozását, hogy egyszerűbben be tudják azonosítani.

Ézs 63:16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izrael nem ismer minket, Te, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.

Jel 15:4 Ki ne félne téged, ! és [ki] ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.

5Móz 6:13 Féljed -t, a te Istenedet, ő neki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.

3Móz 19:12 És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok

2Sám 22:50 Dicsérlek azért téged, , a pogányok között,;S nevednek dicséretet éneklek.

2Móz 23:13 Mindazt, amit nektek mondtam, megtartsátok, és idegen istenek nevét ne emlegessétek; ne hallassék az a te szádból.

Ézs 52:6 Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, aki mondom: Íme, itt vagyok!

Szívből kívánom, hogy ha még eddig nem sikerült megismerni a nevét, akkor mihamarabb megismerje és felismerje ennek fontosságát.

Jel 2:3 És [terhet] viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.

Hogyan is tudnánk hirdetni úgy, ha nem is ismerjük, vagy különféle hagyományokra alapozva nem merjük kimondani?

Az tény, hogy hiábavalóvá, közönségessé nem szabad tenni, vagyis nem használjuk úgy, mint a világban nagyon sokan, akik naponta sokadszor sóhajtanak fel azt mondván: Úr Isten, Ó Istenem, Jézus Mária stb.. , vagy többeknél már olyan szavajárássá vált, hogy kb két mondatonként felüti fejét valamelyik variáció beszéd közben. A káromkodásról nem is beszélve, az a legszomorúbb és legsúlyosabb mind közül.

Talán ez volt az egyik pozitív oldala annak, hogy ennyi ideig rejtve volt az emberek elől, hogy nem az ő különválasztott/szent neve lett ily módon közönségessé téve, de sok esetben szó szerint meggyalázva úgy, ahogyan azt mára tette a világ és a nemtörődöm emberek.

Megvan a helye, ideje és módja, hogy mikor használjuk, és nekünk arra kell törekednünk, hogy illő módon használjuk az Ő Qodesh/különválasztott (szent) nevét.

Végtelen hála és dicsőség az Atyának, amiért mindezt megmutatta!

Kívánom minden keresőnek és a keskeny úton járóknak, hogy mihamarabb találjanak rá az igazságra, és ne a világot és annak különböző vallási irányzatait, szokásait, emberi de főleg pogány eredetű hagyományait kövessék, hanem az Atya szavát.

1Ján 2:15 – 17

Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.

Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Alahym akaratát cselekszi, megmarad örökké.

HalleluYAH!

Facebook:

https://www.facebook.com/profile.php?id=100090062615970

YouTube:

https://www.youtube.com/channel/UCXJQ3wjYJVRyv3pUpmlUCCw

TikTok:

@aki_keres_az_talal